3/17.rész
Kira és Cuncus 2008.09.04. 19:03
Közben Aki és Orsi is ébredezni kezdett.
- Jó reggelt picim! - köszönt Orsi Akinak.
- Csak nekem esett ki hogy idejöttél?
- Aha! De ha nem örülsz...
- El nem merj menni! És neked is jóreggelt! Picim?
- Igen, picim!
- Nem is vagyok olyan kicsi!
- Dehogynem! Akkora vagy mint én!
- És te így is tökéletes vagy, szóval én is!
- A kis ego... Most nem tudom melyikünket fényezted jobban!
- Alap, hogy téged.. Mwllette meg jobban magam!
- Jézusom... - nevetett Orsi
- Most mond azt, hogy nem vicces!
- De marha vicces! - mondta és csókolta meg - És... Szóval sajnálom az estét...
- Már mondtam ,hogy semmi baj!
- Biztos?
- Ha mondom! Én is ideges voltam, én sem akartalak megbántani, mert nagyon szeretlek! - simogatta meg a lány arcát.
- És bocs a kocsiajtó miatt is...
- Semmi. A szervízben azt mondták pár hónap alatt meg tudják csinálni...
- Mi van???
- Csak vicceltem! Most mond hogy nem volt vicces!
- Hú de vicces hangulata van ma valakinek...
- Látnod kellett volna az arcod! Édes voltál!
- Falfehéren úgy hogy az ájulás kerülget? Hát te tudod!
- Jó, de ezt nem hagyhattam ki!
- Hát kösz...
- Nincs mit!
- Gonosz!
- tudoooom...
- Fhuj, de utállak! - nevetett Orsi
- Tényleg?
- Igen!
- Jó - aztán hátat fordított neki és bevágta az álldurcit. Egy darabig nem szóltak egymáshoz, de aztán Orsi megpuszilta a fiú arcát.
- Jól van na nem is utállak!
- De hogynem!
- Neeem...
- Nem érdekel!
- Biztos nem hiszel nekem?
- Biztos!
- Telejsen biztos? - aztán a keze a takaró altt Aki lábain vándoroltak.
- Na hé! Ez csalás...
- Nem is!
- De!
- Én inkább csak úgy nevezném, hogy bevetem a lelki hadviselést... Amúgy meg szerelemben és háborúban mindent szabad!
- És ez most melyik?
- Neked nem tudom!
- És neked?
- Háború! És nem elytek fogjokat!- került rá egy hirtelen Akira, és szenvedélyesen megcsókolta.
- Hm.. Akkor én szívesen leszek a te kis foglyod!
- Igen??
- Igen!
- És akkor már nem is haragszol??
- Arra, aki rabul ejtett? Dehogy nem! - és most ő került felülre. - És most meg is fizet érte!
- Na és mi lesz a büntim?
- Hááát...
- Sarokba térdepeltetsz kukoricára?
- Nem hinném! Annál modernebb verziót választok!
- ÉS mi lenne az?
- Lelki hadviselés... ahogy te mondanád...
- De... NE!
- de... DE!!!
- Ne Aki! Ez nem ér! Ez az én módszerem!
- Kár, hogy elloptam tőled!
- Nem lophatod el!!!
- Azt hiszed?
- Azt!
- Akkor nézzük csak... - mondta és megcsókolta a lányt.
- Jajj... Neeee!
- Dehogynem! Ezt most megkaptad...
- Ne... Oh jahj csak a nyakamat ne!... És a lábamat!- sikított.- Ne! Nagyon csikis neeee!
- Te kis kiabálós...
- Nem kiabálnék, ha elengednéd a lábam!
- De nem fogom! - nevetett Aki és folytatta tovább.
- Aki neee....
- Ez van drágaságom!
- De...
- Nincsen de! Élvezd!
- De nagyon csikiiiiiiis!
- Tudoooom!
- Akkor ne csináld, mert sikítozok tovább!
- Azt próbáld meg!- fogta be a száját egy csókkal.
- Ez csalás!- mondta Orsi mikor már tudta.
- Igen, az!
- Akkor ez nem tisztességes!
- Nem bizony...
- Akkor nem ér! Engedj el!
- Biztos hogy nem!
- De!!!
- Nem drágaságom! Most az enyém vagy!
- Nem!
- Dehogynem! Élvezd minden egyes mozdulatomat!
- Nem volt elég tegnap?
- Nem!!! Veled nem!
- Oh...Jesszus...
- Én is ezt mondom...- csókolta tovább.
- Édes...Istenem... Aki... Holnap suliba kell mennem... Ne most...
- Holnap még mesze van!
- Nincs...Ohhh.... Auuu...
- Fájt?
- Belémharaptál! Szerinted?
- Bocs! Adok rá puszit!
- Kösz, rendes vagy... Aúú... pusziról volt szó nem?
- Nem úgy alakult...
- Ezt jó hallani! Holnap mehetek orvoshoz, hogy kötögesse a sebeimet!
- Azért olyan mélyen nem harapok!
- Oh.. Dehogy..n..nem!
- Neeem...
- De....Hisszzzzzzzzz...Auuu....
- Most nem is haraptam!
- Ak..Akkorát!
- Jól van nem harapok! - aztán visszatért a lány szájához és csókolták egymást hosszú ideig. Egész addig amíg Aki meg nem unta ésmegint csókolni kezdte Orsit minnél lejebb.
- Aúúú... Legalább a... a hasamat ne harabdáld...
- Nem harapok erősen!
- De...Jajj...Auuu... a com...combom!
- Ott eddig nem volt ezért kelett csak!
- Ö...örülök...de..aúúúú... Aki...Fááááájjj!
- Tényleg?
- Igeeeeen!
- Akkor bocsánat... nem volt szándékos... Csak annyira kívánlak...
- Nem lehetne finombann módon?
- De.. Bocsánat! - aztán megint megcsókolta.
- Köszönöm!
- Mit?
- Hogy nem harapsz!
- Ja.. HÁt mostmár fogmintát csináltam mindenhova, szép vagy mostmár csak kellesz.. - mondta és megint csókolni kezdte. És most csak csókolta. Mindenhol.
- Hmmm...eztmár sze...szeretem...- próbálta Orsi mondani kisebb nagyobb sikerrel.
- Reméltem... Huh Baby...
- Szeretlek...
- Én is téged... És most?
- Most csak csókolj tovább és...és szeress...
- Legyen, ahogy csak akarod...- és most nagyon finoman és gyengéden szerette Orsit.
- Jahjj... Ez annyira izgató...Ne gyorsíts...
- Nem akartam...- tartott még mindig az előjátéknál.
- Ak.. Akkor j..jó!
- De ne beszélj...
- De úgy... nem..nem iz..izgi...
- Dehogynem! Hallkan... - mosolygott
- De...Huhhhhh....A..Aki...Sz...Szeretlek!
- Én iis!
Aztán Orsi már hiába akart volna bármit is mondani, Aki 10 inche teljesen levette a lábáról.(szó szerint). Aki meg csak élvezte a lány reakcióit. "Megérte várni rá..." gondolta. És most valahogy még jobbnak is látta a kapcsolatukat. Mikor Orsi még "kislány" volt nem csinálhatott vele ilyeneket... De most...Most mindent megtehet vele. És ezt természetesen ki is használja! Mert hát miért ne!? Aztán egy kicsit még húzta, de hát Orsi már nem akarta tovább ezért fordított magukon és most ő került felülre.
- Baby... ne ilyen gyorsan...
- Nem bírom tovább!- csókolta és a kezébe vette az irányítást.
Folyt.Köv.
|