3/34.rész
Cuncus és Kira 2008.12.29. 18:44
Közben Adri is hazaért. Furi volt neki a csend. Se Orsi, se Lauri, se Aki nem volt ott, aki beszélt volna. Csak a csend.. Ledőlt a kanapéra és gondolkodni kezdett. Túl sok ideig volt együtt Erikkel, hogy csak úgy elfelejtse. Persze most már több mint három hónapja nem látta és nincsenek együtt, de most, hogy megint szóba jött. Most megint más lett minden odabent… Úgy érezte, hogy szereti Laurit, de nem bízott benne. Pedig tényleg nem csalta meg. Erik mellett viszont nagyobb biztonságot, nyugalmat és bizalmat érzett. Pedig Erik mellett sem volt könnyű dolga. A sok koncert, és az a Lolás ügy is... De mindezek mellett megbocsátott neki, és a srác tényleg nem csalta meg többet. És az, ahogy a fiú gondoskodott róla, ahogy óvta még a széltől is... Hiányzott neki ez a gondoskodás, az, hogy néha tőle is megkérdezzék: "Milyen napod volt..." És pont ezek a kétoldalú beszélgetések azok amiket Lauritól nem kapott meg. Ez az érdeklődés iránta amit nem kapott meg. Lauri csak mondja és mondja hogy neki milyen napja van... De nem néz Adrira csak beszél... Aztán megkérdezi, hogy nem-e kéri esetleg piát… Ha kér ad és negyed óra múlva mennek az ágy felé, ha azt mondja nem kér, akkor rögtön az ágy felé mennek. „ Nem ez így nem lesz jó házasság” - gondolta végül a lány. Aztán ránézett a gyűrűre. „ remélem egyszer még meg fogsz tudni nekem bocsátani.. szeretlek, de ez így nem fog menni…” gondolta Adri, majd levette a gyűrűt és az asztalra tette.
” Szia! Csak szeretném tőled megkérdezni, hogy hogy vagy!?” – írta Adri egy sms formájában Eriknek.
"Szia! Nagyon rég hallottam rólad! A bátyád mondta hogy tanulgatsz! De... Megvagyok köszönöm. És veled mi van? Minek köszönhetem az sms-ed?"
"Csak rád gondoltam..."
"Oh...Ez jól esik... :)"
"Igen..."
"Van valami baj, esetleg?"
"Nem!"- írta rögtön a gyors választ.
"Szóval igen"
Na ez az… Ha Laurival beszélt volna illetve sms-zett volna, és esetleg megkérdezte volna, hogy van-e valami baj, akkor Adri neki is nemet írt volna. És persze ő nem fogta volna fel, hogy dehogynem,. Van valami baj!
” Hát.. Csak Lauri eljegyzett”
” Gratulálok”
” Igen mondtam, de nem fog menni!”
” Miért?”
” Mert… Nem tudom! Igazából ez nem telefon téma”
” Oh.. Hát lehet, hogy kitudunk menni Finnoba!”
” Tudunk?”
"A zenekar. Lesz egy gála és mi megyünk"
"Gratula! Ez nagy erőlelépés nektek"
"Aha ebben bízunk mi is!"
"Akkor nálunk van hely, Orsival szívesen látunk titeket!"
"Köszi akkor nem is foglaltatunk szállást!"
"Rendben! És mikor jöttök?"
"Egy hajnali géppel...Szal kb... két nap múlva reggelre leszünk ott!"
„ Rendben! Akkor majd beszélünk! Legyél addig is jó és vigyázz magadra!”
„ Te is vigyázz magadra! Csók”
Adri elmosolyodott aztán jött egy nehezebb lépés. Laurival beszélni. Bár… Még nem akart. Nem tudta, hogy mi lesz Erikkel. Meg akarta várni míg személyesen is találkozik vele és tudnak beszélni. Nem akart hülyeséget csinálni, de jelent pillanatban nem tudott volna kettőjük között választani. Pedig kell. Ha nem is most, de később, mindenféle képen.
Akiés arra keltek hogy Rami bebújt melléjük az ágyba.
- Szia kicsim!- nevetett Aki, és Orsi mellé, a lányt és magához húzta.
- Jó reeegggeeelt! Éhes vagyok!
- Emlékeztet valakire...- mosolygott és adott egy csókot Orsinak.
- Ne... Had aludjak még egy kicsit!!!
- De csak mert ennyire szeretlek! Gyere Rami hagyjuk aludni Orsit!- azzal kimentek a konyhába.
Csináltak tojásrántottát és leültek enni Orsi nélkül mivel még a lány aludt. Csak akkor kelt fel, amikor Rami és Aki befejezték.
- Jó Reggelt! – köszönt megint Aki és megint megcsókolta.
- Neked is! És neked is Rami! – mondta és odament a kicsihez is és adott egy puszit neki.
- Csináltunk neked is reggelit! – mondta Rami
- Látom! Remélem finom is!
-CSak nem éhes vagy?- mosolygott rá Aki.
- Ééén? Majd pont én ne lennék éhes??? Naná hogy éhes vagyok!- aztán leült Aki ölébe és ott állt neki enni.
- Kényelmes?
- Aha! Hmm... Uborka van?
- Uborka?!
- Ecetes uborka! Megkívántam!!!
- És most ecetes uborkát akarsz enni a rántottádhoz?
- Iggeeen!
- Akkor viszont engedj felállni mert ha nem akkor nem tudok neked hozni!
- Majd hozom én!- mondta Rami.- Hol van?
- Fönt az egyik szekrényben! Nem éred fel!
- Akkor...- Orsi felállt és kiengedte Akit.- De utána gyere vissza!
- Oké...- Aki kiment az uborkáért.
- Kibékültetek apával?- kérdezte Rami.
- Igen!
- Látszik hogy örül! Meg te is!
- Igen és a legjobbat még nem is mondtam! Apukád felesége leszek!- mosolygott és megölelte a kislányt.
- Komolyan?
- igen! Nagyon szeretem!
- És akkor lakhatok nálatok?
- Ezt majd még megbeszéljük!
- De...
- Rami most örülj velünk egy kicsit, és, ha hazamegyünk, meglátjuk, hogy mi lesz! Rendben?
- Igen!
Aki közben visszajött.
- Itt az ubi!
- Köszi!
- Apa, apa! - ment oda hozzá Rami
- Mond!
- Odaköltözhetek hozzátok?!
- Mi az hogy hozzánk? Külön lakunk!
- De miért?
- Mert még nem gondolkoztunk az összeköltözésen.
- De én hozzátok akarok költözni!!!
- Kislányom ne hisztizz... Majd meglátjuk. Így jó lesz?
Ahogy beszélgettek Orsi mobilja megcsörrent.
- Bocs de ezt fel kell vennem... Adri az... Hali!- szólt a telóba.
- Háj! Erikék lakhatnának nálunk egy darabig?
- ErikÉK?
- A zenekar! Remélem nem zavar!
- Nem... Dehogyis nyugodtan, csak.. mindannyian?
- Csak pár napról lenne szó. Mire ti hazajöttök sztem ők már nem elsznek itt!
- Rendben nem zavar! de.. Figyelj csak.. Laur nem zavarja?
- E egy hosszú történet!
- Nem békültetek ki?
- de... De utána én... Szóval...
- Mi van mond mááár!
- Csak.... Én elbizonytalanodtam!
- Mi van tehát mi van?
- Jól hallottad!
- Akkor viszont haza megyek. Beszélni akarok veled is meg Erikkel is meg Lauval is!
- És Aki mit szólna?
- Nem érdekel. De ezt most meg kell beszélnünk. Vagy mond meg a fiúknak hogy maradjanak tovább! Engem nem zavar tudod! Amíg Oli nem szól hozzám...
- Oli nem fog hozzád szólni!
- Jó.. Akkor mi legyen?
- Maradj csak, majd ha hazajöttök...
- Rendben! Szia!
- Hello!
- Ki volt az? - kérdezte Aki
- Adri már mondtam...
- Baj van?
- Hát mondhatjuk annak is!
- Mi történt?
- Pontosat nem tudok, csak annyit, hogy elbizonytalanodott..
Miben?
- Kibékültek Lauval, most meg Erik zenekara hozzánk költözik!
- Huh... Addig nem akarsz hozzám költözni?
- Van otthon fagyid?
- Asszem van.
- Akkor persze hogy!
Folyt.Köv.
|