Másnap reggel Akiéknál a srác még összeszedte a cucuccait, amit még kihagyott a táskából. Amikor ezzel kész volt, felébresztette Orsit, hogy elbúcsúzzon tőle.
- Cica… - puszilta meg az arcát – Mennem kell.. – simogatta meg a karját.
- Ne menj még! – mondta csukott szemmel és megfogta a fiú kezét.
- De muszáj…
- Tudom...- ült fel a lány.
- Ramit ma még elviszem oviba, de délutántól a tiéd!
- Oké... ne félj vigyázok rá!
- Ettől nem félek!- csókolta meg.- Szeretlek! És sietünk haza!
- Én is szeretlek! És hívj fel ha nem nagy kérés!
- Nem az! Esküszöm hívni foglak!
- Biztos?
- 100%!
- Akkor jó... De tényleg!
- Menünk kell!
- Oké!
- Vigyázz magadra is meg Ramira is jó?
- Persze!
- Szia!- adott neki még egy utolsó csókot.- Mennem kell!
- Szia!
- Szia!
Aztán Aki kisétált a kezében Ramival és a bőröndjével.
- Nagyon szeretlek! – mondta halkan Orsi és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Aztán pedig egyre sűrűbben folytak a könnyei és sírás lett belől. Szerette nagyon a fiút és félt, hogy megint az történik, mint mostmár több, mint 6 éve…

Lauri korán kelt, aztán mikor felöltözött adott egy puszit Adri fejére.
- Kicsim fel kéne kelned.
- Mi...?
- Lassan haza kéne menni. Indul a gépem.
- De... Hol vagyunk?
- A faházban valahol az erdőben.. Emlékszel??
- Ja.. Ja igen, dereng valami.. Pedig nem is ittam…  De.. Lauri?!
- Mond!
- Muszáj menned??
- Tudod, hogy igen….
- Tudom.. Bocsánat…Csak ne hagy el megint.. – mondta már magyarul.
- Nem foglak!
- Mi??
- Nem foglak elhagyni!!
- De… Jaj, hát persze.. Érted amit mondok…
- Így igaz!- mondta magyarul és finoman megcsókolta a lányt.
- Ez így nem jó...- mondta Ő is magyarul.
- Dehogynem! És hidd el nem foglak mert nagyon szeretlek!
- Jó... Próbálok hinni neked...
- Szeretlek!
- Én is...
- Szedd össze magad, mert menni kéne még össze sem vagyok pakolva.
- Oké.. – Adri felöltözött és el is indultak, vissza a városba, onnan pedig haza rohantak Laurihoz és összeszedte a motyóját.
- Szeretlek! – mondta Lauri mikor már az ajtóban állt kezében a bőrönddel.
- Én is.. Szia…
- Csók??
- Akkor nem engedlek el!
- De én nem tudok úgy elmenni, hogy még csak egy csókot sem adhatok!- dobta le a cuccát a földre odament Adrihoz, kezébe fogta az arcát és megcsókolta. Hosszan, szenvedélyesen.
- Lau... menned kell...
- Tudom... de nem akarok...
- Muszáj!
- Igen tudom!- újfent a kezébe vette a cumóját és az ajtóhoz sétált.- Szeretlek!- mondta mégegyszer, magyarul aztán kilépett az ajtón.
- Én is szeretlek!- mondta Adri és potyogni kezdtek a könnyei. Leült a kanapéra és kezébe temette arcát annyira sírt.
Aztán a csendet meg Adri sírását, csak az zavarta meg, hogy Orsi felhívta. Ő még nem tudta, hogy Adri és Lau megint együtt vannak.
- Igen? – szólt a telefonba a lány.
- Szia! Orsi vagyok! Te sírsz?? Miért??
- Igen.. majd… Találkozunk!?? Azt hiszem sok mindenről kéne beszélnünk!
- Tudom… Hazamegyek, várj meg!
- Jó.. Még nekem is haza kell mennem.. Szia! – aztán letette még mielőtt megkérdezhette volna Orsi, hogy eddig hol volt, ha nem otthon.
Fél óra múlva a lányok lakásában találkoztak.
- Elment...- mondta Orsi letörten mikor már a kanapéjukon ültek.
- Lauri is...
- Ti megint...?- nézett nagyot Orsi mikor meghallotta azt a két szót.
- Igen... és még volt valami más is... Valami nagyon is bizarr...
- Mi történt??? Kezdesz megijeszteni!
- Ha úgy vesszük ijesztőnek is lehet mondani...
- De mond már mi van!!!
- Az, hogy.. Hogy elmentünk kirándulni egy erdőbe.. És ott volt egy faház.. És a faház úgy nézett ki teljesen, mint akkor amikor beragadtunk a liftbe és mondtam neki, hogy gondoljon valami szépre.. És ő elmesélte, hogy mire gondol.. És az a faház olyan volt…
- Ez tényleg furi…
- És azt mondta karácsony van.. És én adtam neki ajándékot.. Egy cipőt…
- Cipőt??
- Kis cipőt… Kéket.. Fiú…
- M... Mi? A gondolataiban terhes voltál?
- Igen...- könnyezett a lány.- És nem is hittem benne egészen addig amíg meg nem láttam azt a kis faházat amiről beszélt...  És mi ott...
- És most lehet hogy?
Adri csak könnyes szemmel bólogatott.
- Akkor mi lenne ha elmennénk egy orvoshoz?
- És mi van ha terhes vagyok?
- Mi lenne? Csoda és be happy!!!
- Te is tudod hogy nem... ott a suli... Ha még teherbe is esnék... el kéne, hogy vetessem...
- Ez hülyeség! Ha az vagy akkor nagyon fogunk örülni!
- Nem...
- Most mi nem?? Eddig akartál gyereket nem?!
- De nem most!! Most még nem! Később! És lehetetlen, hogy legyen…
- Nem lehetetlen! Lehetetlen nincsen!
- De.. Nem kell.. Majd ha sokat eszem, vagy hányok.. Majd akkor.. De addig felesleges!
- Nem az! Meg kell tudni, hogy itt mit mondanak, hány százalék, hogy teherbe eshetsz! Menjünk el kérlek!
- Nem...- folytak egyre jobban a könnyei.
- Nyugi!- ölelte meg Orsi.- Csss... El kéne mennünk dokihoz... Ne sírj cica...
- De... de mi van ha... ha...
- Ha? Ha terhes vagy akkor nagyon boldogok lesztek Lauval! Ha meg nem akkor majd próbálkoztok!
- De... Nem is lehet...
- Dehogynem!
- Nem!! Már megmondták!
- De tudod, hogy milyenek a magyar orvosok!
- Tudom..
- Akkor meg?? Fel i s hívom az én orvosomat! – aztán elővette a mobilját és ár tárcsázott is.

Közben a fiúk már a repülőn ültek.
- Aki?- szólalt meg Lau Aki mellet a hosszú hallgatás után.
- Mond.
- Volt már olyan érzésed hogy megőrültél?
- Volt egy párszor. Mert?
- Mert én is úgy érzem...
- Merthogy?
- Mert.. – aztán elmesélte az egész történetet… A lifttől kezdve a tegnap éjszakáig.
- Hát.. Elösször is gratu nektek.. Másodszor is… Mi vaaaan???
- Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom…
- Nem ezzel van a baj..
- Hát?? Akkor mire mondtad??
- Csak tényleg fura!
- Nekem mondod?? És bármelyik percben Adri hívhat és közölheti, hogy terhes.. Ezek után semmin sem lepődnék meg!
- És.. Te szeretnéd??
- Persze hogy szeretném! Naná hogy szeretném...
- De?
- Honnan tudtad hogy van de?
- Egyszer több de másszor egy de. Szal de?
- De félek.
- Mitől? Melyik verziótól?
- Mindkettőtől.
- Merthogy?
- Ha nem... szerintem neki is meg nekem is nagy lenne a csalódás... És azt nem tudná elviselni... ebből kifolyólag én sem, mert nem szeretném szomorúnak látni... Ha meg igen... Jó apa leszek én egyáltalán?
- Persze, hogy jó apa lennél! Lauri néz meg, hogy bánsz Ramival.. Olyan édesek vagytok együtt!
- De az más…
- Miben?
- Abban, hogy nem vagyok vele egész nap.. És félek, hogy egy idő után sok lenne…
- Hidd el, hogy nem!!!
- Miért vagy te ebben ilyen biztos??
- Mert én is ezt éreztem!
- Aki ne említs minket egy lapon... Te is tudod hogy te valamivel felelősségteljesebb vagy mint én!
- Ez nem igaz!
- Dehogynem! Csak nézz rám! Nem lennék jó apja annak a szegény fiúnak... Ramit is elkényeztettem pedig alig vagyok vele...
- De hidd el hogy nagyon jó apa lennél!
- Nem... nem hinném... egy drogos alkoholista vagyok...
- Ne mond ezt!
- De ha ez az igazság?
- Már leálltál a droggal nem?
- De!
- Akkor?? A piával meg majd lassan leállsz! Nem nagy ügy!!
- Nem nagy ügy?? Neked talán, de nekem az!
- Nézd meg mennyit változtál Adri miatt! Akkor a pia már semmi!
- De…
- Nincsen de! És könnyebb lesz, hogy Adri is melletted van!
- Lehet.. Mindegy.. És mi van veled meg Orsival?
- Semmi érdekes... Szegény annyira kikészült...
- Adri is... Teljesen elfelejtette, hogy értem, ha magyarul mond valamit.
- Tényleg akartam is kérdezni. Nehéz?
- Hát... 6 éve tanulom... de a nyelvtan az. Eléggé...
- Uff... Nem akarsz nekem valami gyorstalpaló nyelvtanfolyamot adni?
- Most?
- Akár, csak pár szót! Ilyeneket hogy szeretlek, vagy valami fontosat!
- Én benne vagyok!
- Akkor hajrá!
Aztán Lauri tanítani kezdte Akit.