Orsi közben túl volt az interjún és fel is vették. Boldogan ment haza Ramival.
- Szia!
- Szia! Hogy ment?
- Holnaptól suli után meló!
- Meddig?
- 7-ig!
- És Rami??
- Bassza mg..
- Mindegy.. Majd én elhozom!
- Megtennéd?
- Tudok mást tenni??
- Hát az anyjára is bízhatjuk…
- Nem!!! Inkább vigyázok én rá!!!
- Éhes vagyok! – jött ki Rami a szobából.
- Azonnal csinálom a kaját.
Orsi főzött valami igazán magyar kaját aztán megkajáltak, lefürdette Ramit, ágyba dugta, persze mesével együtt aztán Adrival dumálgattak még.
- És milyen a "vezetőség"?
- Normálisak meg minden.
- És a főnök?
- Egy fiatal csávesz. A szüleié a bolt.
- Az tök jó.
- Tudoooom! És lesz money-m!!!
- így van! És.. Hogy akarod kimagyarázni magad Aki előtt??
- Mert hogy?
- Hát ha hazajön, kicsit lesz furi, hogy reggel 8kor elmész és este 7korérsz haza.. Vagyis később…
- Majd megoldom!
- Hogyan?? Nem mintha, de ezt nem tod kimagyarázni.
- Akkor megmondom, hogy dolgozom és, ha neki ez nem tetszik, elhagyom!
- Mi??
- Nyugi nem hagyom el, csak megfenyegetem!
- Ja, ahhaaa… Értem!
- Remélem beijed...
- Nem akarlak elkeseríteni, de...
- De nem mi??? Én is ettől félek...
- Na ugye...
- Majd azt mondom sokáig tanulok!

- De eddig???
- Az ösztöndíj meg minden... nem könnyű...
- És nem fog feltűnni hogy én nem tanulok addig...
- Kell neked mindenbe beleszólni!
- Én csak segíteni akarok!
- Tudom, de elrontod a kedvem!
- Nem szándékosan!
- Ha nem találok ki valamit, akkor majd elmondom neki
- Hát ok…
A napok csak teltek, múltak, Orsi dolgozott Akinak meg nem tűnt fel semmi. Még szerencse.. Orsit mindig akkor hívta, amikor tudott beszélni. Miiilyen szerencse..
Na jó ez mondjuk csak mázli. De amikor Rami rákérdezett hogy hol van...
- Anya..
- Igen?
- Hol vagy ilyen sokáig???
- Tanulok kicsim hogy okos legyek!
- Aham... Persze...
- Igenis tanulok!
- Kicsi vagyok nem hülye!
- De akkor is tanulok…
- Persze! És keresztanya miért nem tanul? És te miért nem itthon tanulsz! Mond el az igazat! Már nem is szereted apát és megcsalod ugye??
- Nem erről szó sincsen!
- akkor?
- De megígéred, hogy nem mondod el apádnak?
- Igen!
- Szal suli után dolgozok…
- Dolgozol??
- Igen eladó vagyok. De apád nem szereti, ha dolgozom.. És ezért nem szabad neki elmondani!
- Ha nem szereti miért csinálod?
- ez bonyolult..
- Miért?
- Mert én szeretem apukádat meg téged is, de nem hagyhatom hogy Ő fizesse a sulit nekem...
- De miért?
- Mert ezt nekem kell elintéznem!
- Értem... és akkor ezt most nem szabad neki elmondani???
- Nem! El ne áruld mert nekem annyi! Felakaszt!
- Juuuj.. Jó nem mondom el!
- Köszönöm!
- Szeretlek anya!
- Én is! – ölelte meg a kislányt.
A napok ismét teltek, Orsi meg olcsóbban adta a ruhákat Adrinak..XD
- Sziasztok!- lépett be egy nap Adri a boltba Ramival az oldalán.
- Szia!- köszönt Kino(XD) a bolt tulaja akivel az elmúlt napok során nagyon jóba lettek.
- Szia anyaaa!- futott Rami Orsihoz és megölelte.
- Szia kicsim!

- Mióta van gyereke?- nézett Kino Adrira.

- Ez egy hosszú történet, de nem vér szerint az övé…
- Értem!
- Akkor jó!
- És veled mizujs?
- Semmi, megvagyok, köszi… Már csak két nap..
- Két nap és mi?
- Két nap és itt lesz Lauri..
- Ja… Lauri…
- Igen.. Mindjárt jövök, csak körülnézek!
- Oké!
Adri körülnézett de semmi olyat nem látott ami most megfogta volna.
- Anyu mikor jössz haza?
- Még tart a munkaidőm.
- Menj haza nyugodtan!- mondta neki Kino.
- De még van fél órám!
- De a kislányod már vár!
- Köszönj szépen.- mondta Orsi Raminak.
- Csókolom...
Aztán hazamentek. Otthon ismételten kajáltak, beszélgettek a fiúkkal aztán lefeküdtek.
Már leesett az első hó is, mikor a fiúk hazaértek. Szerencsére December első hétvégéjét már otthon tölthették.
- Apaaaaaaaaaaa! – futott Rami Akihoz.
- Szia kicsim!!! – ölelte szorosan magához Ramit. – Hogy vagy?
- Jól vagyok!
- Hoztam valamit!
- De én mondtam, hogy nem kell!
- Nem baj… - aztán elővett a zsebéből egy kis dobozt, amibe egy katicás nyaklánc volt.
- Juuuj.. ez szééép!
- Igen.. Vigyázz ám rá!!
- Naná!!!
- Tetszik?
- Nagyon!!
- Örülök!
- Annyira hiányoztál!
- Te is nekem hidd el!

- Akkor jó!
- anyád itthon van?
- A konyhába!
- Akkor cssss… - mondta, majd Aki belopózott a lány háta mögé, átkarolta és megpuszilta a nyakát.
- Wáááááá! – ijedt meg Orsi és hátrafordult.
- Akiiii! – ugrott a nyakába amikor meglátta – Aki nem is mondtad, hogy ma jössz!! – csókolta meg – Az volt, hogy csak holnap! – csókolta meg megint.
- Ciccaaa… Nyugi…
- De.. annyira hiányoztál! – ölelte át megint.
- Te is nekem hidd el!
- Annyira nagyon!!!
- Jó... Cica nyugi van!
- De...- csókolta meg megint.- Szeretlek!
- Én is szeretlek!
- Ahhjjj... annyira jó hogy itt vagy!!!
- De aranyos vagy hogy ennyire örülsz!
- Persze, hogy örülök! Szeretlek!
- Jól van.. Mostmár itt vagyok!
- És mikor mész megint?
- Most egy darabig nem, nyugi!
- Akkor jó! – csókolta meg megint.
- Jaj.. És mesélj! Milyen volt kint?
- Jó.. e neked is hoztam valamit!
- Mit?? Nem kellett volna semmit sem hoznod!
- Akkor is hoztam!
- De mondtam hogy ne! Nem kellett volna!
- Nem is most kapod meg, hanem ha kipakolok a táskámból, mert abban van.
- Köszönöm...- csókolta meg megint.
- Mi finomat főzöl?
- Még az én főztöm is elfér Laurié mellett?
- Nagyon is jól főzöl!
- Oké…
- És jobban, mint Lauri nyugi!
- Na azért! Mindjárt kész a vacsi és ehetünk! Addig menj és beszélgess a lányoddal!
- Rendben!
Aki ki is ment és beszélgetett Ramival, miközben Orsi főzött. 10 perc múlva kész is volt a vacsi, leültek és ettek.