Emlkszem m arra az estre, a kis kocsmra, a srre s a finom vrs boros klra. Emlkszem, hogy csak ketten voltunk, a billird, a csocs s a halk rock&roll!
Csak beszlgettnk, ittunk, szrakoztunk, nevettnk, mikor meguntuk eljttnk. Emlkszem milyen j volt a stt kis utcn stgatni. Kihalt volt, nem volt ms csak Te meg n. Stlni, beszlgetni, lelni a megllban, vrni a HV-et, ami mg mindig nem jn...
- Lehet, hogy ez volt az utols?!
- Szllst is adjak? Na szpen vagyunk..
Csend...Nma csend, csak a nha-nha mgttnk elszguld aut hangja hallatszik.
Csak nzni az eget, a csillagokat, a Holdat ami beragyosgja a horizontot, a replket, ami perceknt szllnak el a fejnk felett s Te megszlalsz:
- Tudom...Repl.
Rd nzek, mosolyogsz, de mgsem cskolsz.
A szemeid megidznek...Azok a kk szemek..A hajad...A kicsit gndr barna hajad.
Hozzsbjnk, de nem teszem.
Vajon Te mit gondolnl akkor? Mit gondolsz most? Min jrhat a fejed? Minek gondolsz? Sznalmas libnak, egy sima egyszer bartnak, vagy eltudnd kpzelni a kzeljvt egytt?
Aztn jtt a HV. Mi bcszunk, majd jelentkeznk...
Azta nem hallottam rlad. De mindenr pontosan emlkszem. A zenre. Az estre. RD.
Hinyzol!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
