s ksz. Vge.
Elmondhatom ht, hogy ismtelten egy korszak zrult le az letemben. Vge van a Fiskolnak, mostmr vgrvnyesen is bebocstst kaptunk a vilgba, az NAGYBETS LETBE.
Kislnyknt mindig arrl lmodoztam, hogy majd ha felnvk nekem minden sokkal knnyebben fog menni, nem kell megkzdenem semmirt sem, s nem kell annyit harcolni, mint a szleimnek, azrt, hogy legyen mit felmutatniuk.
Aztn az vek szpen lassan csak teltek n meg ltem, mint hal a vzben… Iskola, tanuls, munka. s aztn mr azon kaptam magam, hogy llst keresek. Jttek szp sorba az akadlyok, amiket hol sikeresen elhrtottam, hol pedig szimpln kudarcot vallottam, de tovbblltam. s most, mr nem hogy a kszbn vagyok, de mr a fl lbamat kitettem rajta, rjttem, rengeteg dolgom van mg itt. Rendeznem kell a mltamat is, hogy aztn egy teljesen tiszta lappal kezdhessem el azt, amitl a velem egy cipben jrk esetleg flnek, azt amibe a fiatalabbak mg bele sem gondoltak vagy ha igen, akkor k is azokat az brndokat kergetik, amit egykoron n. s vannak a mr tapasztaltak a szlk, a nagyobb testvrek, rokonok, bartok, akik mr ismerik a drgst s hiba is mondanak neked brmit, te csak annyit vlaszolt „Velem nem gy lesz”. Szerintem nem fogok nagy titkot elrulni, hogyha azt mondom, hogy most tvedsz… De remlem, hogy nem gy lesz persze!
Ami viszont fontos: Hinyolni fogok egy nagyon fontos embert az letembl. Nem mondom, hogy teljesen el fogunk egymstl szakadni, mert az szinte lehetetlen. Hogy mirt? Ugyan egyiknk sem merte kimondani, hogy tbbet rez a msik irnt, mint szimpla bartsg, ezzel szembe ez mindenki szmra nylt titok volt, mi mgsem lptnk. Amikor meg taln sszeszedtk a megfelel btorsgot hozz, valami kzbe jtt… Vagy nekem volt pp bartom vagy neki volt pp valakije. Ezltal pedig a btorsg odavsz s mr csak a bnat marad. De minden egyes vgsnek hitt percnl (fleg az v vge fel) kihasznltuk, hogy brmilyen okbl kifolylag, de egytt tltsnk pr rt. tltsz trkkket alkalmaztunk a lopott percekrt, de mind a ketten gyvk voltunk ahhoz, hogy vltoztassunk brmin is. Majd eljtt a bcs, az utols pillanat, amikor lttam a tekintetedbe, hogy marasztalnl, hogy mg azt a kevs idt kihasznljuk, de nem lehetett. Mennem kellett.
s most itt vagyunk. Kln utakat fogunk jrni, te boldog leszel, ahogyan majd n is. Idvel mindenkpp. Taln majd jt tesz, hogy nem fogunk tudni a msikrl. Hogyha elfelejtjk egymst teljesen. Lehetsges ez egyltaln? Nem, nem hiszem. De majd igyeksznk.
Ahogy pedig az elejn mr emltettem, szksg lesz erre mivel egy j lappal kezdnk majd bele (mindannyian) az j letszakaszunkba.